Sopron 3. nap

Ó, jaj! Az utolsó nap, mindig ez a legnehezebb. Még annyi mindent meg kell beszélni, meg kell vitatni, no meg varrni.
Marcsi készült egy táskával. Lépésről lépésre magyarázta a munkamenetet. (szegény Nagymackó tegnap egész nap szabott, hogy minden darab- csupán 17db táskánként - mára meglegyen)
Íme az etalon:

majd az okítás:

A fázisok.....

És a megfelelő hosszúságú fül beállítása:

Közben egy kis "cérna-biznic" ...

Melinda okítása a zippzárból varrt "akármi-tartókról".....

Persze közben mindent igyekeztünk befejezni.....
Melinda az indiai táskát:

Marcsi és én a neszeszer-özönt:

Persze, mint a kisgyerekek, akik semmiről sem akarnak lemaradni csak beszélgettünk nagyon fontos dolgokról, munkákról, ötletekről. Adél munkáit csodálgattuk:

Aztán fájó szívvel nekiálltunk csomagolni:-(((  Szinte elröppent ez a három nap.

Nagyon köszönjük a meghívást Melindának és Adélnak! A csoki-üzemlátogatás fantasztikus élményét is! Köszönünk mindent Icának és Nagymackó Évinek is. Igazán tartalmasan, tele élményekkel telt a hétvégénk!

Persze hazafele még betértünk a csoki-üzembe egy kávézásra. (Nem hiába a mondás, hogy a tettesek visszatérnek a bűntett helyszínére:-)) Aztán irány hazafele.....

No és útközben még fejben megvarrtunk mindent, amire Sopronban nem volt idő :-))


Ági