2010. július 7., szerda

Egy kicsit más

Még mindig Csödei élményekről írok :-))  Szerintem még jó sokáig ez lesz a téma, hisz rettentő sokat "dolgoztunk".

Mártika lepett meg bennünket egy kicsit más ötlettel, olyannal, ami nem szigorúan vett foltvarrás.

Táborunk ideje alatt az időjárás nem volt éppen nyárinak mondható, úgy is nevezhetnénk inkább, hogy késő őszi szelek fújtak, sokat esett az eső, és több napon keresztül 13-18 fok volt csak. Mi ennek örültünk, hisz a nagy hőségben elég kellemetlen lett volna a meleg szobában, vagy a forró nyári napon varrni. A vasalóról jobb nem is beszélni.

Ennek okán Mártika programját egész kedd délutánig húztuk, amíg az időjárás nem engedte, hogy a kertben ténykedjünk.

Nemezből madarat készítettünk. Számomra ez a kézművesség csak könyvből volt ismeretes, de kíváncsian vártuk mindannyian.



Miután kis pulóver, vastag mellény, és gyakorlatilag az egész ruhatárunk ránk került -  kivonultunk a kertünkbe.
Mártika már egy napja készült a munkára, rengeteg szappant áztatott és oldott fel vízben. Színes és natur gyapjút hozott, majd megkezdődött a nemezelés. Egy madarat szerettünk volna formázni. 


Beszámolóm akkor lenne a legélvezetesebb, ha hangos videofelvétel készült volna :-))  







Mártika minden mozzanatot mutatott és rengeteget segített is!



Csak csacsogtunk és viccelődtünk  (ő, de kis diszkréten fogalmaztam)  közben. (mi más lett volna, ha 6 nő együtt ténykedik több órán keresztül? És köztük van Nagymackó is? )



Gyúrtuk, hajtottuk, paskoltuk, simogattuk, nyomkodtuk............



És vártuk, hogy mi lesz belőle....


Majd lassanként alakulni kezdett a szappanos kezünk alatt valami..


Igen kérem, mi igen is láttuk már a mi szép színes madarainkat !   Kicsit foltos, kicsit csálé, de a mi "gyerekünk" :-))

Másnap (mintha a szép színes madarak hozták volna) előbújt az első meleg napsugár is!



Kiültünk a kertbe és nemezelt darabokból szárnyakat vágtunk.

A dióra borított nemezdarabot pedig felvágtuk. Sajnos a tulipán nem sikerült, de ez nem is csoda, hisz már majd lefagyott a kezünk este a hidegben a vizes szappanos lében. Valószínű egyikünknek sem volt kedve már gyömködni a gyapjút.

A még szárny nélküli csödei csőrikék:
(A szárny és a csőr majd akkor kerül fel, ha teljesen kiszáradtak)




A madarakat pedig minden reggel kitettük a napra, hogy kicsit szikkadjanak. No, meg ha gondolják, akkor egy kicsit csipegessenek....


Sajnos Mártika és Nagymackó számára itt véget is ért a csödei vakáció, fájó szívvel búcsúztak tőlünk  és mi fájó szívvel engedtük el őket:-(((





Egy kicsit elszomorodtunk, de tábori életünk még nem ért véget....


folyt. köv.


Ági

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése