2014. szeptember 30., kedd

Beszéljünk róla..

.
Egy kedves foltos társunk  J. Marcsi keresett meg egy gyors-technika kapcsán. Tehát nem saját kútfőből szabogattam, hanem egy jó ötletet próbálgattam.
Íme az alapötlet:


Először nem is tetszett annyira, mint amikor elkezdtem varrni :-)  A dolog pikantériája, hogy könnyen lehet, hogy olyan is elhangzott, amire választ kerestem, de mivel nem értem ezt a nyelvet (sem) így csak a puszta látványra hagyatkoztam.
Marcsi kérdése az volt, hogy valamelyik sablonnal lehetne-e dolgozni?  Egyből a vadliba sablon jutott eszembe, így ezzel próbálkoztam. Természetesen az egyenes vonalzókkal is tökéletes a technika és én magam is az egyenes hosszú csíkok szabásához ezt használtam. 
Én 6,5 cm-es csíkokból indultam ki, 7,5 mm-es varrásráhagyást tartottam végig a varrráskor. 
Azt tapasztaltam viszont, hogy a foltvarrók körében (nagyon kérem aki nem érzi, hogy ez neki is probléma, az nehogy félre értse!!!!!!) egy könnyed mozdulattal és vállrándítással elintézzük a csíkvarrás tényét, mint valami nagyon evidens dolgot, ugyanakkor sok esetben mégis problémát okoz! Az általam tapasztalt hibaforrások: 

1.  hiba: szabáskor a félbehajtott anyagunk vágása nem merőleges az oldalszéllel, így kiterítve az anyag hullámos lesz. Mivel amihez hozzávarrjuk vagy hullámos vagy nem, vagy máshol hullámos és egyéb bajok, így már eleve kudarcra van ítélve a csíkvarrott egységünk. Az anyagot amiből szabni fogunk vasaljuk alaposan ki, úgy hajtsuk félbe, vagy negyedbe, hogy lehetőség szerint az ép szélek egymáson feküdjenek. Szabás előtt a hosszú vonalzóval vágjuk merőlegesre az anyagunkat az ép szélhez viszonyítva. Ha ez megvan, akkor vágjuk le a kívánt darabot. Kb két ilyen leszabott csík után ellenőrizni szoktam újra az ép szélhez való merőlegességet és korrigálok ha kell. 

2. hiba: Varrásráhagyás! Egyrészt az elején valamekkora mérettel számoltunk a szabásnál, másrészt ezt a nagyságot az egész csík varrásakor be kell tartani. Tehát egyszer nem 5 mm, majd 10 cm varrás után  8,5 mm.! Senki sem úgy születik, hogy ránézésre és rutinból tudja tartani mm-re ugyan azt a távolságot, hiszen egy kicsit megmozdul az ujjunk, és máris nem akkora amekkorának kellene lennie. A mágneses sorvezető, illetve azok a talpak, amelyeket én önkényesen "oldalt ekés-nek" nevezek nagy segítség lehet. 

3. hiba: A vasalás. ez amolyan "nem beszélünk róla" dolog, pedig a pw kapcsán szerintem hatalmas jelentősége van. Hogy mi a kőbe vésett, írott szabály azt bevallom én sem tudom teljes pontossággal, azt tudom leírni, ahogy én csinálom. Ha megvan a két összevarrt csíkunk, akkor én először úgy vasalom meg a csíkot, ahogy kijött a gép alól, azaz a visszáján:
Majd szétnyitom a csíkot és úgy jön a forró vas:
Merre fele álljon a varrásráhagyás? Igen, általában a sötétebb oldal fele. Nem mindig lesz így, de most maradjunk ennyiben. Tudom, van a ki szétvasalja. Bevallom nem tudom, hogy miért. Ezért adtam a bejegyzésemnek azt a címet, hogy Beszéljünk róla!!!!!!!  Tegyük azt, mert én is szeretném hallani az ellenvéleményt. 
Ha kész a szétvasalt csíkunk, akkor azért nem árt ellenőrizni, mert van, hogy nem minden úgy sikerül, ahogy terveztük... sajnos.

A csíkegységből háromszögeket kell kivágni. Most a Vadliba sablonnal dolgozom, hiszen ez volt a kérés. Egyébként tényleg precízebben lehet szabni, hiszen a varrásra helyezett vonallal biztosabban szabhatunk. 


 A lehetőségek nagyon csábítóak, de ez a videón jól látszik. Ezzel a háromszög szabásával nem is volt semmi probléma azt gondolom.

A következő már izgalmasabb, kb a videó 17. percénél kezdődik.
Ami a videóból egyértelmű, azt itt most nem illusztrálom fotókkal.
Az anomália a következő:
 Hehe, he... szőke nő okos telefonnal szab! Katasztrófa :-( 
Mekkora téglalapokat kell kiszabni ahhoz, hogy két háromszög egymás mellett legyen varrásráhagyással? Mert ugye nem csak a videón bemutatott nagyságban lenne ezt jó elkészíteni. A Vadliba sablonnal tökéletesen lehet jelölni a vágásvonalat úgy, hogy már "belemértük" a varrásráhagyást. Így:

 fókuszálva, hogy jobban látható legyen:
Azt gondolom, hogy a szabásra a következő szabályt alkalmaznám:
Ha a két csík szabásakor 6,5 cm-t vágtunk, akkor a csíkegységekből 2 x 6,5 cm + 1 cm -es téglalapokat azaz 14 cm-t vágjuk. Kipróbáltam 4,5 cm-es csíkokkal is, a szabály ugyan ez volt, azaz 2x 4,5 cm + 1 cm = 10 cm Ezek nem a végén tökéletes méretek, hanem ebből még a blokk elkészülte után vágni kell.
Azt gondolom, hogy inkább a végén vágjunk le a kiszabott darabból, mint hogy kisebb legyen. Egyszerűbb a végén méretre vágni :-)  Vagy számoljuk ki az első csíknál!
Rakjuk a csíkra a háromszöget, amit utána leszabunk, rajzoljuk rá az anyagra és máris lemérhetjük, hogy mekkora az akkora. Nem csak a Vadliba sablont használhatjuk erre, hanem a Varrd és vágd sablont is! 
A méretre vágás következik. Arra jutottam, hogy nem lehet csupán derékszögbe vágni az elkészült darabot az átló figyelembe vételével. Ez egy nagyon izgalmas blokk, a belső négyzetnek egyezni kell a külső résszel, hogy tovább lehessen variálni. Húú, most érzem, hogy mennyi lehetőség van ebben a blokkban :-)

És pillantsunk most rá a blokkra, és értelmezzük a "varrásráhagyást mindig a sötét oldalra vasaljuk" elvet!! Ez esetben máris kompromisszumot kell kötni, hiszen nem lehet így vasalni!

A méretre vágás történhet természetesen egyenes vonalzóval, mint a videóban. De Marcsi kérése az volt, hogy mindezt sablonnal tegyem :-))

 Egyenes vonalzóval is ellenőriztem:

Tehát most egy jót játszottam, ha van kedvetek osszátok meg a véleményeteket, tapasztalatotokat, örülnék neki! :-))



2014. szeptember 23., kedd

Statisztika II.

.
Nem megijedni! Mi nem számolunk! 
Mint már kifejtettem az idei nyár a "gyógyvarrásról" is szólt. Mert amikor anyai szívünk összetörni látszik, a tehetetlenség ritkán jó tanácsadó.... kivéve a foltvarró anyáknál. Mert ugye mi akkor körkést ragadunk, színes anyagkupacokat pakolunk és igyekszünk rettentő fontosnak tűnő, halaszthatatlan varrásba kezdeni. És aki ezt felismeri, betartja,  az kérem szerintem nagyon jól cselekszik. Az én édes drága jó férjem ezt nagyon jól tudja, és igyekszik ilyenkor úgy viszonyulni a dolgokhoz, hogy kétségem se férhessen hozzá, hogy egyedül a varrás az ami fontos, minden más probléma és feladat eltörpül.
 Ilyen "apró szösszenet" volt anyai lelkemnek a lányom statisztika vizsgája. Ennek - már fene nagy mellénnyel írom, he,he, he....  - hatására ragadtam körkést és álltam neki egy takarónak.

 A lányom csupa zárójelet lát benne, ami az elmúlt élmények hatására egy cseppet sem furcsa. Mi foltosok azonban egész mást :-)

Persze közben mindenféle járt a fejemben, kicsit sírdogáltam, meg újabb anyagokat szedtem elő, aztán egy kicsit falatoztam is.  Az igazi baklava egész jó hatással van a lelkemre, így azzal is ápolgattam magam.. :-) Azok a durvára vágott pisztácia darabok fantasztikus hatással bírnak!!! Egyébként sokkal kevésbé édes az igazi, mint azt addig gondoltam. Viszont szólongatni képesek a környezetükben lévő embereket, azt mondják: Még egyet egyél csak meg!!!

 Aztán az egész doboz gyakorlatilag el is fogyott, igaz a blokkok készültek sebesen!

A Hullámok sablonnal dolgoztam, ...viszonylag hamar elkészült a 64 blokk.

 Össze is varrtam őket, majd konstatáltam, hogy a szegélyhez nem elég a maradék törtfehér vásznam. Tehát az elkészült darab megy a polcra, a következő beszerző körút alkalmával remélhetőleg tudok még ilyet venni. 

A takaró még nincs kész, de a statisztika vizsga izgalmait, meg egy jókora adag baklavát magam mögött tudhatok :-))) !!!!!


2014. szeptember 21., vasárnap

Dinnyék

.
Varrtam/ varrok mostanság kis dolgokat, nagy dolgokat, szép dolgokat, hasznosakat ... és persze akármire is jó lesz darabokat. Most a nem korszakalkotó darabokról essen szó :-)) 
 A nyári csödei táborba Mártika hozott egy dinnyés asztalközép mintát, amit  én is megvarrtam, sőőőőőt túlszárnyaltam a tervet és két tányéralátét is készült hozzá. 
Bocsánat a kép minőségéért, de ez "tábori" körülmények között csak hamarjában lett fotózva, azóta egész jó helyen vannak, de már nem tudom fényképezni :-)


 A dinnyék kérdése az érdekes dolog nálunk. Az első dinnyés történet egy neszi formájában  már ezelőtt vagy három évvel készült el, azóta a sikere töretlen. Ez az a darab, amiből (szokásommal ellentétben) már legalább 5-6 db-ot is megvarrtam. A lányomnál volt egy, ami valahogy elkeveredett. Ő kérte, hogy varrjak újat. Ám legyen ! 
(most látom a háttérben Magdi nagyon megbecsült tűpárnája van. Magdi! Nagyon jó helye van, köszöni 8 éve igen jól érzi magát :-))

És ha valaki szintén kedvet kapna hozzá, akkor itt a minta, mindenki bogarássza kedvére.

Persze én azért egy kicsit átalakítottam, de miért is ne! A széli részt én zömében így  (ahogy a fotón látszik) varrom, így belül a zippzár széle sem látszik, mert a kézzel bevarrt bélés széle takarja. 
Ha megtetszett, akkor bátran álljatok neki, nem ördöngősség!







2014. szeptember 20., szombat

Csapongok

.
Varrok, nagyon is sokat. Nem művészkedőseket, csak olyan lélekápolókat. Mások ötleteit is utánozom, féltve őrzött anyagokat darabolok. Jó most varrni. Talán kikeveredünk a festés, átalakítás okozta káoszból és én büntetlenül és lelkiismeret furdalás nélkül elvonulok a varrós szobámba. 
Nagyon kevés időt töltök az interneten, inkább simogatom az anyagokat és időnként fel is darabolom őket :-)  (néha ész és előzetes számolgatás nélkül - ezek nem követendő példák!!! )
Nem érdekel senki civódása, nem foglalkozom apró bosszantó dolgokkal.
Ez egy olyan kép, ami életszerű. Bár tudom akkor szokás mutogatni egy foltvarrónak a ház legjobb szobáját, amikor rend van, de ez nálam olyan ritkán fordul elő.... én használom ezt a szobát! Persze van, hogy gyönyörű rendet teszek, de aztán már hívogatnak is az anyagok, előveszem ezt is azt is, vágok, illesztek, varrok ..... így aztán pillanatok alatt újra "rendetlenség ?" van.

Néha csak 20 percig, néha késő éjszakáig ülök itt. De itt mindig jó kedvem lesz, és nekem ez a fontos! :-)